Amikor utoljára láttalak

Amikor utoljára láttalak még szerettél,
S szívemet lángra gyújtotta egyetlen mosolyod,
Lelkem szárnyra kélt, mikor nevettél.
Úgy éreztem, engem gyötör minden bánatod.

Amikor utoljára láttalak még fogtad a kezem,
Elhittem, hogy őszinte minden szavad.
Mikor megcsókoltál s lehunytam két szemem,
Nem éreztem, hogy az idő halad.

Amikor utoljára láttalak szorosan öleltél,
Úgy, mintha nem akarnál elengedni.
Azt mondtad, ennyire még senkit sem szerettél
És örökké velem akarsz lenni.

Amikor utoljára láttalak, viharfelhők gyűltek az égre,
Az eső kíméletlenül csapott arcomba
Mikor kimondtad, hogy nincs tovább, hogy vége.
Sírva rohantam aznap haza.

Soha többé nem láttalak, de már nem is érdekelsz.
Tudom, ennek így kellett lennie.
Ahogy én is, te is boldogságot érdemelsz,
S az életnek tovább kell mennie.

A versnek nincs semmi valóság alapja, csak egyszerűen ehhez volt kedvem :)

Indiánok siralma

Merre vagy, oh Szabadság?
Hangod halkan cseng:
Nem halljuk, mit szól szavad,
Mi máskor messze zeng.
Most le kell vonnunk a sátrakat,
Megérkezett a hódító, fehér sereg
Fegyver hangja töri meg a puszta csendjét.
Homlokunkról izzadság csepeg,
Miközben mentjük asszonyaink életét.
Miként a sas szárnyal a tágas ég alatt,
Úgy jöjj értünk, ments meg minket,
Hadd halljuk meg szent szavad.
Népünk leigázva, megtörten érted eped,
Mint bivaly csorda, mely a szárazság idején
Sehol sem lel vizet.
Merre vagy, oh Békesség,
Hegyek felett szárnyaló
Nagy égi fényesség?
Most e földbe szúrva lobog itt a zászló,
Mi egykoron őseinké volt.
Hová tűnt minden, ami a világon jó?
Nézd, testvérem is holt,
S még eltemetni sem tudom,
Gyermekeim életét kell mentenem
És ez nem az első alkalom.
A béke, amely egykor beragyogta a vidéket,
Most lángra lobbant,
Mindent szénné éget.
Hol jársz, oh Nagy Szellem
Bölcs és szeretett istenünk?
Miért nem teszel semmit ez ellen?
Miért kell nélküled cselekednünk?
Hogyan óvhatnánk meg őseink földjét
A sápadt arcú embertől
Aki mindent fölemészt
És mindenkit megöl.
Mi tiszteltük őket, felnéztünk rájuk,
Békében szerettünk volna élni,
Hazugságok nélkül, testvérekként.
S most tőlük kell félni?
Vajon ember e az ilyen?
Nem csak minket, de Föld Anyánkat is megkínozza,
Aljas és kegyetlen
Játékot űz vele, kifosztja és kiszipolyozza.
Mit tett ellened, oh e nép?
Kínzol minket. De miért?

Már régóta érdekel ez a kultúra, most történelemből is tanultunk róluk néhány dolgot.
Szerintem el kelle gondolkoznunk azon, hogy miért is kellett ennyi indiánt kiírtani a múltban és miért élnek már csak rezervátumokban...

Ki vagyok én?

Száguld az autó. A táj elmosódik
Szívem messzire vágyódik.
Ki-kibámulok az ablakon.
Hogy ki vagyok? Már nem tudom.
Ki vagyok én?

A beszédből csak foszlányokat értek.
Nem is érdekel, hogy miről beszélnek.
Csak ülök és figyelem a fákat
S az ismerős tájat.
Ki vagyok én?

Gyerek szemmel minden más
Az élet egy vidám utazás.
Minden új, minden játéknak tűnik.
De ezt az évek messze űzik. 
Ki vagyok én?

Azt hiszem, felnőttem.
Életem már nem felhőtlen.
Félig gyerek, félig felnőtt már.
Mi az, ami eztán vár?
Ki vagyok én?

Vajon mindig is ez leszek?
Felnőtt testben élő gyerek?
Zavart elme gondolatok áradatával
Aki nincs tisztában a világgal?
Ki vagyok én?

Csak létezem, de nem is élek igazán
Az állandó félelem börtönébe zár.
S ha egyszer kiszabadulok
Változni már nem tudok.
Ki vagyok én?

Rá kell jönnöm!Mindent tudni akarok.
Ki az, ki legbelül vagyok?
Indulnom kell. Miért maradnék?
Hiszen bárki lehetnék!
Ki vagyok én?

Ha akarom rendőr, ha akarom koldus.
Lehetek egy vad szélhámos.
Gazdag és befolyásos asszony,
Vagy nagy művész,ha akarom.
Ki leszek én?

Romantikus,álmodozó, elmerengő,
Vagy kemény, szilárdan a földön élő.
Talán ügyvéd.. vagy újságíró?
Harcos, esetleg békebíró.
Ki leszek én?

Ha akarom zenész, sportoló.
Vagy talán állatgondozó?
Gondos és kedves kertész
Vagy akár szinkronszínész!
Ki leszek én?

Világutazó is lehetnék talán?
Történetem meg is írnám!
Körbejárnám az egész Földet
Megtanulnék ezer nyelvet.
Ez leszek én!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés