Nem sikítottam. De csak mert tudtam,hogy szellemek nem léteznek. Anya is megmondta kiskoromban, ezért sosem hittem bennük és ezt- akkor még- nem tudta megváltoztatni az a tény sem,hogy a haloványan derengő lények pár centivel a korhadozó padló felett lebegnek. Ugyan már!Ócska trükk, a vak is látja.
Szóval csak álltam ott, a bejárat mellett és furcsán néztem Maddeline -re és Campbellre. Mintha azt kérdeztem volna: tényleg azt hiszitek,hogy ilyen könnyű engem átverni?Ők meg vissza bámultak rám,mintha nekem most a hajamat tépve el kéne rohannom innen és azt kiáltozni,hogy nem,ez nem létezik. Azt hiszem, egy kicsit idiótának néztek. Talán arra gondoltak, hogy nem vagyok komplett, amiért meg sem döbbenek a kis lebegő micsodákon.
Aztán az unokanővérem megfogta a karomat és közelebb vezettek a lebegő akármicsodákhoz.
- Hol van Trent?- kérdezte eközben dühösen Campbell, bár nem jöttem rá,hogy kitől.
Na akkor jött el az a perc,hogy kiboruljak. Nem azért mert ez a Trent nevű fickó nem jött el a mi kis "bulinkra", dehogy. Hanem,mert megérkeztünk közvetlenül az alakok elé. És a legmagasabbikban felismertem Jack bácsit, Maddie évek óta halott apukáját. A mellette álló fiatal lány pedig nem volt más,mint Campbell Gracie -je. A harmadik, négy-öt év körüli kisfiút ezelőtt még sohasem láttam.
De a két ismerős elég volt ahhoz,hogy tényleg sikítófrászt kapjak. Nem mintha megtettem volna, nem vagyok udvariatlan,vagy ilyesmi. Mert hát hogy nézne az ki, ha csak úgy nekiállnék itt rikoltozni? Biztos megsértődnének...Egyszerűen csak megállt a szívverésem pár pillanatra és levegőt sem igazán kaptam...
- Valami motoros rodeóra ment az alvilágba - forgatta asztrális szemeit Gracie,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne,hogy valaki az alvilágban motorozik - De ahogy látom Georgie sincs itt, viszont helyette...ő lenne Jill,akiről annyit meséltél, Campbell?- mosolygott, mire a fiú bólintott és nem tudtam eldönteni,hogy ő, vagy Maddeline van e nagyobb zavarban. Biztos arra számítottak, hogy sokkot kapok és visítozni kezdek. Na jó, jól gondolták, de igazából én nem szoktam sikoltozni és ezért most csak hang nélkül tátogtam és hatalmas szemeket meresztettem az előttem összegyűlt díszes társaságra.
- Nahát!Igazán örülök,hogy megismerhetlek!Grace McDonnald, de szólíts csak Gracie -nek - nyújtott kezet szélesen mosolyogva, én meg arra gondoltam, hogy biztos ez a szokásos szövege, hiszen annak idején a legjobb barátomnak is így mutatkozott be... Nem tudtam,hogy mit kellene tennem. Teljesen össze voltam zavarodva. Mégis mi ez az egész?Mit keresnek a halott lelkek Maddie -ék padlásán?
- Öhm -nyögtem ki- Juliett James - motyogtam és elfogadtam...volna a kezét, de a kézfejem egyszerűen keresztülszáguldott rajta. Most már igazán jogosnak éreztem egy aprócska sikolyt. Mindenki felnevetett,még a két mellettem feszengő barátom is. Nahát,nagyon vicces,mit ne mondjak...
- Velem is eljátszotta ezt, igaz nem kezet akart fogni...-vigyorgott Campbell.
- Poénos - morogtam és a zsebembe csúsztattam a kezemet.- Most már igazán elmondhatná valaki,hogy mi a fene folyik itt.
Összenéztek,mind az öten. Ez egy hatalmas összeesküvés ellenem. Tudom,hogy mind tudják az igazat, csak nem akarják elmondani nekem. Talán tartanak attól,hogy ha végre beavatnak engem is, valóban a hajamat tépve menekülök innen- nem mintha nem tervezném a közeljövőben-, szóval lehet,hogy nem is akarom tudni,hogy mi ez az egész szellemesdi.
Maddie kinyitotta a száját,hogy mondjon valamit, én pedig felkészültem a legrosszabbra.
De mielőtt megszólalhatott volna, a padlás végéből hirtelen egy hatalmas Chopper tűnt elő, a kormányán minden -féle szalagokkal, az ülésén pedig egy 18 év körüli fiú,bár nehéz volt megállapítani az ördögszarvas sisakjától,ami a fejét takarta. Mint a halál modern lovasa...A motor dübörögve közelített felénk és úgy tűnt, a sofőr nem igazán akar lassítani. A többiek meg,ahelyett hogy mentették volna az irhájukat-oké, a kísérteteknek már úgyis mindegy volt..-, csak álltak ott és mérgesen bámulták a közeledő járművet és vezetőjét.
A fék hangtalanul állította le közvetlenül a lábunk előtt a szerkezetet, a fiú pedig leszállt és levette a fejéről a bukósisakot.
- Beijedtetek,mi?- vigyorgott én pedig megállapítottam, hogy fénykorában bizony elég jó pasi lehetett...félhosszú szőke haja és kék szemei voltak, bőr szerelése alatt dagadoztak az izmok.
- Egyáltalán nem - szólalt meg most először Jack bácsi és kihívóan viszonozta a srác tekintetét. Úgy látszik jót tett neki...ez a társaság, sokkal felszabadultabbnak és fiatalosabbnak nézett ki.
- Az ég szerelmére Trent!Mikor leszel csak egy kicsit normálisabb?- kérdezte dühösen Gracie,de a szeme nevetett.
- Ha ennél normálisabb lennék, az már beteges lenne - válaszolta a fiú, aztán észre vett engem.- Hé, ki ez a kis bombázó?- nem mondom,hogy csúnya vagyok, de azért ez egy kicsit túlzás..
- Julie, bemutatom Trent Bankst - közölte Maddie egy olyan sóhaj kíséretében, mintha azt mondta volna "ezek a mai fiatalok..!"
- Klassz. Ha halott lennél,én...- ábrándozó tekintettel nézett rám, de nem tudta befejezni a mondatot,mert Jack félbeszakította.
- Trent!Ne is álmodj róla, ő az unokahúgom.
- Oké,oké - morogta lesújtva a srác - Amúgy Georgie merre van?
- Ma nem jön el hozzád. Jill...nos nem biztos,hogy kedvelni fogja és úgy gondoltunk,hogy egyenlőre te is elég nagy csapás vagy a számára - felelte Campbell vigyorogva.
- Khm. Most,hogy ilyen szépen összegyűltünk,valaki igazán felvilágosíthatna...- szólaltam meg idegesen.
- Rendben, de előbb...-kezdte Maddie - Előbb hadd mutassam be neked Ian -t. Juliett,ő...az öcséd.